|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Léda szíve | |||||
| Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sohse féltem. De a szeret?m elszaladt. Szép szeret?m: az ifjú Mosoly. * Sírtak s nevettek a boszorkák. Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szivek S én elfödtem az arcomat. Sziveket dobtak a boszorkák. Én nem féltem. Én sohse féltem. A bús csodáknak ligetében Állottam búsan, egyedül. A ködb?l hulltak a szivek, Csúnya, kicsiny, kemény szivek. * Egyszerre szétszálltak a boszorkák, Könnyesen, csöndben és fehéren, A bús csodáknak ligetében, Egy asszony jött fényben felém S én ráemeltem arcomat. * Szemembe nézett s szivéért nyúlt, Az arcomon még most is érzem: A bús csodáknak ligetében Arcomhoz vágta a szivét, Meleg, beteg, szegény szivét. | |||||
| |||||