|
|
|
|---|---|
 |
|
| A reményhez | |||||
| Vad óceánnak mély hullámain
Verg?döm én és küzdöm a szelekkel, S ah, képed minden este, minden reggel Felém leng a két hajnal szárnyain. Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain Mosolygva jöttél lángoló szemekkel, De most borongasz barna fellegekkel, Mint búcsuzó hölgy férje karjain. Idv néked igy, ha mindent elvesztettem, Ha tengerhabként duzzad bánatom, Ne légyek elhagyatva, légy mellettem. Ím újra vészek árján hányatom, Süvöltve röppen a vihar felettem, S remegve száll rád végpillantatom. | |||||
| |||||