Egy barátomra vártam,
a parkban, egy padon.
Nem jött. De lett egy társam:
az unalom.
Kiderült, neki is rossz magában.
Gondolta, ha mellém leül,
az id? gyorsabban repül.

Persze, lehet, hogy csak kitaláltam,
vagy ? talált ki engem.
Ebben a bizonytalan világban
semmi sem lehetetlen.

Aztán a szavakat verssé f?ztem össze,
s az unalom elt?nt. A versírás el?zte.

...

Sötét rémséges verem, a neve: szerelem.
A fájdalom, s kárhozat helye ez, hova az kerül ki szeret.

De jaj, ha a halandó magát Venuszt szereti.
A kárhozat sokszoros, a szenvedés emberfeletti.

A fájdalom elviselhetetlen, ám Venusz engesztelhetetlen.
...lej? hozzám az Alvilágba, a kérlelhetetlen.

Odalép Hádészhoz, kezében testem hamuja.
Pokol lesz az egész, létrejön a szent liga.

Hádész a gonosz, kerékbetör monoton.
Bár halandó vagyok, de bírom, konokon.

Míg csontjaim törnek, Venuszra gondolok.
Szerelmem örök, nem tágítok.

A pokol bugyrában is, gyönyör? testét kívánom.
Örökkön-örökké, csak ?t várom.

Ixion lett cinkosom, Sziszüphosz barátom,
Tantalosz sorstársam,...vállvetve szenvedünk az örökkévalóságban.

...

Feküdtünk az ágyban, szenvedéllyel szeretkeztünk.
Együtt, a félhomályban, ahogy még senki el?ttünk.

Megcsókoltam a nyakát, melynek íze akár a méz.
Megcsókoltam az állát, ? mélyen a szemembe néz.

Metsz? kék tekintetével, úgy tekint felém.
Hihetetlen szenvedéllyel, végre az enyém.

Gyönyör? teste, egybeolvad az enyémmel.
Örökkön-örökké, kéjes szenvedéllyel.

Gömbölyded keblein, pihennek sz?ke fürtjei.
Negédes ajkain, Bacchus sz?l?erdei.

Vérvörös húsos ajkai, forrón izzanak a számon.
Vele szeretkezni, maga a megvalósult álom.

Hosszú feszes combjaival, köbeöleli a csíp?m.
Gyengéd kecses kezeivel, megölel félt?n.

Mélyen a szemebe néz, egyszer csak megremeg.
Hirtelen felnyög, s érzem ELMEGY.

Enyém lett hát végre, teljesült a sorsom.
Minden áldozat megérte, ?t szeretni isteni irgalom.

Megpihen rajtam, hosszú haja az arcomba ér.
Kábult voltam, hirtelen minden véget ér.

Nem akarok menni, mert ?vele csodálatos,
De érdemes volt várni, mindez oly varázslatos.

Itt kell hagynom számomra mindennek vége.
Jön az alkony, szememen a Révész bére.

...

AMIT SZÍVEDBE REJTESZ


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekv?k s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedb?l szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

...

Voltam gazdag, mikor egy szóra megvolt minden,
Voltam szegény, mikor egy falat kenyér annyi sincsen,
Voltam boldog, mikor felh?tlen volt minden,
Voltam szomorú, mikor semmi vigasz nincsen.

Voltam vadász, mikor átvertem minden lányt,
Voltam áldozat, mikor átvertek mint egy lányt,
Voltam er?s, mikor nem volt ki bánt,
Voltam gyenge, mikor még a szél is bánt.

Voltam sokszor fent és lent,
Voltam sokat fent és még többet lent,
Voltam rossz és még többször jó,
Volt, hogy megkérdeztem: ez kinek jó?

...

Áldás: az érzés;

Fájdalma, vágya; vérzés.

Szeretetre oly szomjas kérés,

Forrása - kútja olthatja csak...

Nélküle - más, jaj !- kioltja!

Örök t?z, örökké ?z,

Csak egyért küzd:

Örökkön örökké!

Vagy megsemmisülsz, csaknem

Pokolba menekülsz, vagy

F?nixes lángja lesz...

Min?ségi "más-ad" melegágya;

Mindörökké!

Jöjj Szerelem!

...