Vörös, édes pecsét izzik,
Ajkunk peremére,
Soha nem éreztem még,
Ilyen melegséget.
Szinte lángol a lelkem,
T?zben ég a testem,
A szerelem mélysége,
Végleg rabul ejtett.
Vörösen izzó pecsét,
Édes, és végtelen,
Elárulja minden létez? érzésem.
Szenvedve sírva, ajkunk egybeforrva,
Szeretlek mindvégig, köszönetet mondva.

...

Rácsokra teszem tenyerem, elgondolkodom a a sors adta életemen.
Béklyó van kezemen, rablánc szívemen, a szürke tekintetem égre vetem.
Börtön,szürkeség, céltalan élet-rohan velem a lejt?n, sebességgel.
Fásult gondolatok,nehéz légzés, összed?lt bennem minden kérdés és minden érzés..
Lehajtom fejem,rács mögött végzem,a lelkem csóvaként ér fel az égbe.
Kedv,remény-Vége!
Elhagyott lelkem.. végem..

...

Elmúlt a nyár nem született új szerelem
még mindig öt várom öt szeretem.
Tapintások nélkül behúnyt szemmel
érzem öt és látom,rabja lett az álmaimnak
minden éjjel várom.
A szívem mélyén rejtem féltett kincsem
amelynek ragyogása soha nincsen.
Nem szeretem,mert imádom
nem keresem,kutatom csak várom.
Mire ide ér lehet már nem leszek
a csillagok közt én is csillag vagyok
s ajkamon forró könny pereg.
Elmosott mindent a nyári zápor,
emlékezz rám
egy igaz szerelemre a mából.

...

Mikor meglátom, szívem hevesebben dobog,
f?leg ha közelemben mozog.
Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rája,
hisz ? a világ legszebb rózsája
Lelkembe mar, szívembe hasít a fájdalom,
hogy sohasem fog itt aludni a vállamon.
Érte odaadnám az életem,
amíg élek, soha el nem felejtem.
Ilyet még senki iránt nem éreztem,
ez talán a szerelem?

...

Minden ízed, mosoly-képed
nesztelen lopódzott belém...
el?veszlek, dédelgetlek,
nélküled-id?m peremén.

Szívem íve, hozzád hajlik,
ahogy sóhajunk összeér,
vágyódásod ide hallik,
és titkon válasz-neszt remél...

...

Hogy vágyom illatod, ízed,
s miért repít feléd a vágy?
S vonz a lüktet?, szép szíved,
karol a gyengéd szavad át?

Öledbe ültet sóhajod,
mosolyod íve hidammá
épül, ha kett?nk közt hagyod,
s válsz a vágyott világommá.

Kéznyújtásnyi boldogságod,
az vagyok... ha nekem leszel.
Életet ád dobbanásod,
s lelkem az enyémhez emel.

Ott karolj, f?zz tenmagadba,
csendesedjen békéd belém,
álmodért küzdj, fel nem adva,
míg Isten nem fektet mellém...

...