Az élet csak alakul rendezetlenül,
Én élem továbbra is rendületlenül.
Várok vonatra, mi visz dicsőség felé,
Ha tudnám, hogy érkezik, már mennék elé.

Pálya mentén, azonban sok a kitérő,
Mi egyenesen tartsa, arra nincs erő.
Kilendül a vonat és dicsőség helyett,
Van az örültek háza, mindenek felett.

Tán’ a világ végére kell vándorolnom?
És talán útközben meg éhen kell halnom?!
A dicsőség út örök jelöltje vagyok,
E vonattal én előbbre nem haladok.

Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József

...

Nap perzselte fű.
Árnyékban is izzadás.
Fullasztó meleg.
*
Járni erdőket,
Bebarangolni rétet.
Napfényölelés.
*
Ha letáborozunk, a tűzhöz gyújtóst kell hasogatni,
Ha továbbállunk a parázsra meg vizet locsolgatni…
Vigyázzunk az erdőre
Jövünk újra… jövőre!

Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József – íródott versben és senrjúban.

...

Nyűgözött vagyok…

(3 soros-zárttükrős)
Le vagyok tőled nyűgözve!
A cunid meg igen kellene…
Le vagyok tőled nyűgözve!

Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát!
Engedd talán el, az ellenállás fonalát…
Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát!

(limerik)
Érzések hálójából nézem,
Ha, nem történik semmi, végem.
Köztünk van ötven év,
Itt, már nem lesz biz' hév.
Férfid megjött... Én meg csak nézem.

Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc József – erotikus jellegű, 3 soros-zárttükrös- ben és limerikben.

...

Írok én a szemetelő, szitáló esőben,
Ücsörgők, a parki ernyő alatt kőszékemben
Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben.

Agyamból, szinte betű permet hullik,
Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik!
Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban,
Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban.

Ma már rég nem lúdtollal írok,
De golyósok, bizony kifogyók!
Olyankor betétet gyorsan cserélek,
Mert gondolatok útról még letérnek…

Írni, akkor kell, ha eszedbe jut valami,
De akkor gyorsan, papírra le kell karcolni,
Mert különben kiderül, emlékezet bizony rövid,
A legjobb gondolat is elszáll, lelép, marad semmid.
.
Legyen kezed ügyében mindig cetli és ceruzacsonk,
Ezek kicsik, nagy helyet nem foglalók, és már írhatod…

Én lefekvéskor mindig egy kicsit olvasok,
De közben van, hogy öt verset is előrántok,
Mert megszáll az ihlet, ki kell adnom magamból.
Fekve megelevenedik golyóstollamból…

Én csak fogom finoman toll szárát
Ő meg szántja a betű vonalát.
Elálmosodni, majdan csak ezek után lehet,
Mit leírtam, az olvasók örömére…? Mehet!

Az én kezem ügyében kicsi gyertyacsonk is van,
Mert hátha ott ragadok lelkemben, egy kunyhóban!

A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl,
És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl.
Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar,
Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar.
Elhamvadó láng haloványodó fényénél
Még azért, gyorsan írok, majdnem vaksetétnél.

Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös)
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal...
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.

(Bokorrímes)
A pennámat én kék tintába mártom,
A golyóst meg feketével használom...
Papíron, ha percegek, ezt imádom.

nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton.
Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
*

(Senrjú)
Míg írok, álom
Világa vesz majd körül...
Nektek írok most.
*

(3 soros-zárttükrös)
Lüktető érzelmek,
Álmatlan éjjelek...
Lüktető érzelmek.

Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből...
Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből...
Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből.
*

Időnek írok,
Vélem, hogy majd megmarad.
Olvasók hada...
*

Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.

Indulnék és is a fények végtelen útján,
Haladnék óvatosan, de nem vonakodván...
Indulnék és is a fények végtelen útján.

Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok...
Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.

Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
Én vadul kergetem a percet, magányában...
Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.

Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József

...

HIAQ csokorban írta meg a szerzőpáros…

Ködös, fakó álom.
Nyálkás ködben, nincs meg utam.
Már nem kell. Ébredtem!
Lábaim visznek előre,
Nem jutok egyről kettőre.
*
Béke! Jöttem, sírtam.
Volt vágyam, adtam örömet…
Lét, semmit nem díjaz…
Szükségem lenne erőre,
Sorsomat tudnám előre.
*
Lépj ki, ketrecedből.
Nem megy? Legalább nyúljál ki!
Érthetetlent, vesd el!
Akadályt venném elsőre,
Nem sírnék kíntól vergődve.
*
Jártam a sírkertben
Loptam avart ő, kísérőm…
Most, majd, kiszárítom.
Nincs szükségem szemfedőre,
Saját testem-lelkem őre.
*
Múlttól elfordultam.
Szemem, végtelen fürkészi…
Ez a jövő útja?
Szert teszek egy segítőre,
Aki engem nem tesz tönkre.
*
Ég, lassan gomolyog,
Beleér, sötétszürkébe.
Éj, sötéten köszönt.
Árván vagyok egyelőre,
Nem lelek két óvó kézre.

Vecsés, 2016. július 5. . Kustra Ferenc József - A HIAQ - kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Járatlan utakon”.

...