Ím, egy dal, mit százszor hallottam,
Mégsem értem.
Itt egy szó, melyet használok: Szeretlek
Értelmét veszti,
Mikor olyas valakinek mondom
Kit szánok,
Ki ismeretlen,
S kiben nem bújik meg az a szikra,
Mely tüzet gyújthat bennem.
A dal vonz, mégse értem,
A szót értem, de mégse hallom.
Hogy is hallhatnám, ha nem mondod? ...
Ha nem szólsz hozzám? ...
Ha tudnám, mit mondasz? ez fontos,
Számomra az.
Csak egy szó kell, s megértem a dalt is.
Hisz rólunk szól.

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem bel?led meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még el?ttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...

Feküdtünk az ágyban, szenvedéllyel szeretkeztünk.
Együtt, a félhomályban, ahogy még senki el?ttünk.

Megcsókoltam a nyakát, melynek íze akár a méz.
Megcsókoltam az állát, ? mélyen a szemembe néz.

Metsz? kék tekintetével, úgy tekint felém.
Hihetetlen szenvedéllyel, végre az enyém.

Gyönyör? teste, egybeolvad az enyémmel.
Örökkön-örökké, kéjes szenvedéllyel.

Gömbölyded keblein, pihennek sz?ke fürtjei.
Negédes ajkain, Bacchus sz?l?erdei.

Vérvörös húsos ajkai, forrón izzanak a számon.
Vele szeretkezni, maga a megvalósult álom.

Hosszú feszes combjaival, köbeöleli a csíp?m.
Gyengéd kecses kezeivel, megölel félt?n.

Mélyen a szemebe néz, egyszer csak megremeg.
Hirtelen felnyög, s érzem ELMEGY.

Enyém lett hát végre, teljesült a sorsom.
Minden áldozat megérte, ?t szeretni isteni irgalom.

Megpihen rajtam, hosszú haja az arcomba ér.
Kábult voltam, hirtelen minden véget ér.

Nem akarok menni, mert ?vele csodálatos,
De érdemes volt várni, mindez oly varázslatos.

Itt kell hagynom számomra mindennek vége.
Jön az alkony, szememen a Révész bére.

...

Én még gyerek vagyok, én még hiszek a mesékben, és hiszem azt, hogy ami köztünk van az örökké tart.
Én még félek attól, hogy egyszer majd azt mondod viszlát...nem akarok a jöv?re gondolni csak a múltra s, jelenre
félek, hogy a távolság elrettent és aztmondod "nem bírom már tovább" és itt hagysz örökre fájó szívvel.
Mert érzem, hogy szeretsz és érzem a szívem mélyén, hogy te is ugyan így érzel.
Én még hiszek abban, hogy ez, ami köztünk van ez örökkön-örökké tart és kitartunk egymás mellett. De ezek mellett ott a félelem is.

...

Ha felnézek a kék égre,kicsiny szívet látok felfestve. Eszembe jut szerelmes N?m, Ki távol van, de mégis itt a szemem el?tt. Ha felnézek a kék égre, kitáruló lelket látok felfestve. Szerelmes lelked ajtaja nyitva van, bekopogok és minden vágyam, érzésem otthagyom. Így szeretek egy N?t, így kell szeretnem: ? az igazi énnekem.

...

Hosszú ideje vártam már valakit,
kerestem azt, aki a szívemen segít!
Nem hittem volna, hogy megtalállak,
személyeddel ennyire megbabonázhatsz!

Lelkeddel megérintetted szívemet,
szíveddel magadhoz láncoltál engemet!
Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet,
hogy én valakibe ennyire beleszeressek!

...