Szerelem csábító dicsfénye lükteti sugarát feléd,
rajongósóhajként szállva, várom Isten leheletét.
Vénuszi múzsám érezlek ajkamon remény,
boldogsági szférák mint hóvirág, kérlek bújj felém.
Ölelj át, szorítsd magadhoz, mint lelkesedve én,
ritmizálom szívem dobbanását, szemed tükrének egén.
Az id? megállt, így maradok veled lelki édenkertedért,
mámortengeredben, jéghegyként boldogan olvadok beléd.
Rejtett vágyak által tárulsz felém, a szenvedély remeg,
csodálva csókok siklanak, ragyogja tested kincsességedet.
Duzzadó mézédes gyönyör b?séges tündöklése bent,
eggyé vált létezési formánk, igaz szenvedélye szent.
Szeretetkehelyb?l iszunk, buján, mohón,kéjesen,
szenvedély csúcsán, mikor veled szeretkezem.

...

Szíven széttörték nem is 1x, de leszarom mert nem kell h tetszek
Megvagyok én egyedül,nem kell h hozzám fordulj keser?n
Szobám 4 fala enyhíti bánatom ,mert te nem vagy mellettem így megöl a fájdalom
Régi képeket nézvén könny csordul szememb?l, és kihullák darabjai kezemb?l
Most már értem mi volt a lényeg, h szét törd szívem aztán lelépjek
Játszottál velem mint 1 rongy bábúval,majd szét szabdaltál szívednek keser? bújával
Én le léptem nem kérek többet, csak h szemedb?l én el ne t?njek
Szeretném ott látni szemedben bánatát, h nem vagyok veled te is meg bánhatnád
Emlékszem régebben mindig hozzád bújhattam,de most nincs ki enyhítse fájdalmam

...

Elmondanám, de nem merem, félek, hogy csalódsz majd bennem
Elmondanám, de nem merem, mit érzek, miért reszketek
Elmondanám, de nem merem, mit?l félek, miért könnyezek
Elmondanám, de nem merem, félek, hogy kidobsz majd engem
Elmondanám, de nem merem, szeretlek, soha el nem feledlek!
Elmondanám, de nem teszem, úgyse kellenék én neked
Elmondanám, el is mondom, Érted élek, érted halok

...

Augusztus végén
Kedd regelén
Ágyam szélén
Rád gondolok én

Rád gondolok,
Mert ki másra:
Másnak nincs rám
Ilyen hatása

Mi történt a nyáron?
Szánom-bánom
De be kell látnom:
Nincsen már párom

Egyedül meg végünk,
Nem vagyunk senkik
Ha nem szeret viszont
Kit szerettünk eddig

Bár hogy is van ez
Vajon ki tudhatja
Mit gondol a lány
Ha nem is azt mutatja

Mert szemében a ridegség
Szavaiban a közöny
Heverek lába el?tt
Mint húsdarab a kövön

És ha valaki, akkor én éreztem
Mert ezer sebb?l fájtam
Amikor a régi-újat ma délután
A Szuzukiban láttam

Itt megértettem végre
Nincs már helyem
Nem kell a versem
Nem kell a testem

Itt véget ér költészetem
Eldöntöttem másnap:
Nem írok én már Nikinek
És soha senki másnak.

Talán még egy négysoros
Ennyi még belefér:
Köszönöm hogy szerethettelek
És köszönöm, hogy szerettél.

...

Ha nem hiszed el hogy szeretlek téged ez a
levél elmeséli neked.
Szomorú szívem boldog ha látlak
Örökké szeretlek mindig vissza várlak
Te voltál az els? kit tudtam szeretni
Kit szívemb?l soha nem fogok feledni
Eszembe jutnak a régi szép napok
Mindig mikor rád gondolok
Van valaki aki téged szeret
Aki téged soha el nem feled
Aki úgy érzi érdemes szenvedni mert
amit tesz,érted teszi
Bárhol is jársz nem vagy egyedül
Egy lány szeret téged végtelenül
Legyen-e levél kedves emlék neked
Mert aki írta nagyon szeret téged.

...

Kétségbe esett arcodon
forró könnyed ne peregjen.
Szomorú szemeid ragyogjanak,
gyönyörü lényed nem felejtem.
Te vagy a ragyogás,életem értelme
méhemben megfogant édes gyümölcse.
Ne sírj!Nem hagylak el soha!
Nem lehet az élet velünk mostoha!
Légy boldog,vidám színesítsd meg
a kis világod,
ha szükséged van Rám
elég ha nevem kiálltod.
Kezdj el élni,indulj el utadon
s ha rossz útra térsz
a jót majd én mutatom.

...