Én ránéztem majd ? is énrám.
Mélyen néztük egymás szemét.
Hosszú hosszú percekig elvesztünk
Egymás ekintetébe.
Majd zavarba jöttem és
El pillantottam majd vissza.
Majd ujra szemvedélyesen
Néztük egymást.
Teljes szerelem az egész
Imádlak és tudd hogy
Te vagy a mindenem imádlak
És csókollak csak tudd mindent
Oda adok hogy enyém legyél.
Ugye te is szeretsz?

...

Én már csak téged várlak

Én már csak téged várlak,
Hogy összefonódjon testünk,
És a lelkünk szigetén megpihenjünk.
Nekem más nincs, csak te vagy,
Soha nem felejtem hangodat,
Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól,
A szádat ezernyi csók harmatától.

Még várakozunk, mint egy állomáson,
Elválni látom mégsem tudunk.
Te ölelve szorítasz magadhoz,
Míg elmegy a sokat várt vonatunk.

Maradunk ketten, titok a szerelmünk
De minden éjjel rólad álmodok.
De ha egyszer eljön a nagy nap,
Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva,
Mint vadrózsa: hervadva meghalok.

Mert én csak arra vágyom ,
Az egész egy futó pillanat,
Hogy szám megpihenjen a szádon,
Mikor csókolsz az id? nagyon szalad.

Csak arra vágyom, hogy enyém légy ,
Csak néhány óra, ennyi az egész,
Buján szeretni fogjuk egymást,
Utána én jobbra, te talán balra mész !

...

Az els? szerelmem
plátóinak mondható,
Az akkor elcsattant els? csók,
Lelkemnek oly nyomasztó!

Kalandjaim bennem
érzelmek viharait kavarták;
"Valentinok" voltak ?k is :
az "Élet elégiám".

Hivatásom kezdetén
elsöpr? szerelemben égtem én!
Lelkünk szeretkezett , töltetett;
így az égben kötettett!

Istenhez h?n imádkoztam,
Mikor páromra rátaláltam;
Kitartott a szerelmem,
s egybe tartja szívemet..

Ráadása lesz-e Vénusz dalának,
ki igazán hitelt ad szavának?
Kinek tüzes nyila lesz a keresztem,
s úgy szeret, kezét el ne eresszem!

...

Hagyj itt ha tudsz,
Ha gondolod hogy van hozzá er?d,
Ne szólj, ne ints, eredj,
Csak aztán jól vigyázz, hogy hamar elfeledj!
Nagyon vigyázz nehogy egy lázas éjjelen
A múltból valami visszatérjen,
Egy szófoszlány, egy csók emléke csak,
Mert akkor rájössz: megölted magad.
Lásd békésen fogok veled kezet,
Hiszen szerettél és én is szerettelek,
Utadba többé nem állok,
Nem tartalak vissza, minek?
A sors parancsol itt mindenkinek.
Ha lankad már a varázs,
S helyében nem maradt más mint h?lt parázs,
Ha majd többé nem világít, és nem vakít,
Akkor rájössz, hogy megöltél valakit.
Szeressenek, szeress, légy boldog könnyen,
Segítsenek, hogy hamar elfeledj!
De most, most ne várd meg míg kicsordul a könnyem,
Eredj,
Csak aztán jól vigyázz, hogy hamar elfeledj!

...

Boldogság? Milyen régen nem éreztem már,

Annyira kevés is elég,hogy mosolyt varázsoljál.

Kezem a kezedhez ért,hallottam szívem dobbanását,

Nem tudom mit érezhettél,de én lelkem nyugtalanságát.



Ha mertem volna csókot kérni T?led,

Vágytam rá,hogy karommal átölelhesselek.

Ha csak rá gondolok is,könnyeimet érzem,

A boldogságtól?-tudom,hogy csak Te érted élek!



Ha tudnád,mennyire vágyom Rád,szívem Érted dobog,

Hogy átölelj,lágyan megcsókolj,így lennék nagyon boldog.

Szemeid huncut ragyogása,szádon érzéki mosoly,

Szívemet balzsamozza lágy,elb?völ? hangod.



Érzem,hogy csak álmodom,valóra pedig nem válik az álom!

Ébredj fel! Az élet nem ilyen! Nem kaphatod meg,amire vágyol!

Pedig milyen szép lett volna,annyira kevés is elég volna.

Boldogság?-érzem,én már nem kaphatom meg talán soha.

...

Hiányzol,amikor este egyedül fekszem az ágyamon

Párnámat szorosan magamhoz ölelem,úgy alszom.

Rád gondolok,álom nem jön a szememre

Rád vágyom,ölel? két kezedre.



Hiányzol,amikor reggel felkelek,nagyon egyedül vagyok

Csend és némaság vesz körül,helyemet nem találom.

Rohannék hozzád,hogy karjaidban biztonságot leljek,

Csókjaimmal hálálnám meg határtalan szerelmedet.



Hiányzol,a napnak minden pillanatában nagyon

Élni én már nem tudok nélküled,Te vagy minden boldogságom

Becézgetlek,neked adom mindenemet,az egész lelkemet,

Csak egyet kérnék cserébe T?led,soha ne hagyj el engemet.

...