Társad vagyok, ki egyedül "Fél"...
Társadul az ég rendelt melléd!
Sohasem fél, aki veled él,
Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred, a Napja szép,
Soha nem hagyja el a remény,
Mint egy tündérmesés égi fény,
Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirág szirom, nem kevés,
Fényes?ként hullik, ett?l kék.
Költeményt szülve és szép erényt,
Társunk lesz mindez, és mi Egész!

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Mit ér ezer szó,
mely nem t?led hallható!
mit ér a sok csillag!
ha nem veled látható!
Mit érnek az órák
mit érnek a percek!
ha mindezek nélküled telnek!!

...

Nem azért szeretlek,
Ahogy két szemed rám néz.
Nem azért szeretlek,
Ahogy a kezed hozzám ér.
S a boldog pillanatok,
Tudod ez nem minden.
Azért szeretlek,mert olyan vagy,
Amilyen.

...

Ha a pénz beszélne,
Akkor biztos, hogy sírna.
Ha pedig látna,
Rögtön megvakulna.
A látvány amit teremt,
Szinte már siralmas.
Az id? is pénzbe kerül,
Pedig az láthatatlan.
A szerelmet. azt irányítja,
De az éhezés,már sok.
Szomjazó lelkünkön,
Látszik a nyomor.

...

Néha sír a szívem
Hirtelen megdobban,
Oly messze húz a vágy
Minden seb felszakad.
Nem láthatom ?t,
Csak mélyen titokban.
Nem foghatom kezét,
Valahogy ez oly furcsa.
Hogy teremtett bennünket
Egymásnak az ég,
Ha nem foghatom kedvesem
Remeg? kezét.
Vagy talán a sors ?z fura játékot velem?
Néha sír a szívem, néha meg remeg.

...