Van, akinél többször is poharat emelne…

Mindenkinél vendég egyszer a halál,
Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll.
De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat…
Ilykor megáll és a gondolataiban kutat…

A halál pelerinje,
Az éjjel végtelenje.
Szokása az egy, nagy suhintás,
Végül is, ezért ő a kaszás…

Ha a riasztása téves volt, akkor csak néz, téblábol,
Mert fölöslegesen kaszálni, nem telik a zsoldjából.
Szerencsétlen, körbenéz, mindenhol csak fránya élet!
Ez neki nem kenyere, bánatos, hogy ez a véglet.

Páciensnek menni kell és boldogan integetni,
Ő ezt szeretné munkában, folytonosan elérni…
De neki se jön össze minden, nem kell tőle félni…

Aki a halál útjából kitér, visszatér,
És ő akkor szárnyalhat, mint a vad réti-szél
És abban is reménykedhet, még sokat megél…

Ha az asztalon, kis mécses-láng vergődik,
És aki elment arra már nem emlékszik,
Időt okold, hogy máris… ő mi elszakít…

Vecsés, 2016. október 4. – Kustra Ferenc József

...

Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
Séta az avarban, lassan tovább megyek.
Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
Embernél is van ősz, ez is… időszerű.

Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.

Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
Nevetés, vagy sírás látszik a szemében.
Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
Múlandó életnek, testünk csak a háza.

Lombhullást követni fogja a hideg tél,
Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
Én már nem harcolok, mint hős a végekkel…

Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban…

...

(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
Aktívan élvezem a csendem,
Aktívan megélem a csendem,
Aktívan behálóz a csendem,
Aktívan humoros a csendem.
Aktívan toporgok a csendben,
Aktívan forrongok a csendben,
Aktívan hisztizek, a csendben,
Aktívan igyekszek, a csendben.

Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.

Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.

Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
*
(Senrjon csokor)
Csendharmónia,
Mint égi zene, békés.
Rám telepedett.
*
Élet oltárán,
Csend, elmondja beszédét.
Hallgatás ára?
*
Lét emlékei
Tele vannak csend közzel…
Zajos hatás, nincs!
*
Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…

Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József

...

Szép dolog az egészségvédelem,
Hogy figyelek rá, az én érdemem.
Minden évben járok vizsgálatokra,
Így készülök a várhatatlanokra.

Egy barátom épp’, hogy meg nem halt már,
Majdnem megcsípte a halálmadár!
De kardiológusa észrevette
És betegség várát, vele bevette.

Jó kardiológust ajánlotta,
Megelőzést… nekem ajánlotta!
Nosza rajta, már ide is eljárok,
Betegség megelőzést már ellátok.

Jó doktor a Szemerédi Péter
Betegség megelőzésben éber.
Amit mondok, figyelmesen hallgatja,
Empátia, együttérzés sajátja.

Mit kérdezek, el is magyarázza,
Mind elmondani nem fáradtsága.
Jó doktorunk nem csak okos, szakállas,
De a hozzáállása nem félvállas.

Vizsgálat közben soha nem siet,
Ő a betegségemnek megfizet.
Elbúsulhatom neki gyengéimet,
Jól szétoszlatja a kételyeimet.

Van neki asszisztense Beáta,
Ha nincs doktor, ő a referáda.
Ügyes, okos, szép és csinos, sőt tud is,
Beteggel jól bánik, majd’ rituális.

Jó Doki szereti a jó viccet,
Szoktam neki mesélni jót, ilyet.
Munkáját, gyógyítást komolyan veszi,
Ember, egészség okán, ezt átveszi.

Ha csak nála vagyok, már gyógyulok,
Betartom, mit mond és meggyógyulok.
Mikor búcsúzunk mondja, én elvárom;
Egy év múlva jöjjön, ismét elvárom!

Vecsés, 2011. október 24. – Kustra Ferenc József

...

Arcomon táncot rop a hold sugára…
Álmok táncolnak rajt’ alkony utánra.
Nézem, bármerre csak halvány fények derengnek,
Nézem, ilyenkor tobzódnak a bántott lelkek.

Lelkem a sötéttel, jaj, elvegyül,
Elegyedik, de tán’ hitetlenül,
Mert mégsem ez lenne az én világom.
Napfény, derű, ez az mi… én kívánom.

Várom a hajnalt, tudom, csak jó sokára jön,
Lesz még kikelet, virágbimbó is előjön.
Ahová nyúlok, nyálkás, de majd fölszárad,
Isten szólt: fiam, építsd újra a várad!

Vecsés, 2011. október 9. – Kustra Ferenc József

...

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők,
Életem Marianna árkába ülők.
Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak,
Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak.

Ismeretlen óriás polip körülölel,
Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel.
Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok?
Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok?

Vecsés, 2002. március 24. ? Kustra Ferenc József

...