Peregj-
csörögj, bilincsem gy?r?je,
sok napom, lánccá tekeregj!
Vigyél,
szám?zetésem, messzire,
hol sápadtan süvít a szél.
Éjjel,
mikor az ?rök alszanak,
nesztelen kúszom t?lük el,
s verem-
zúzom megútált láncomat,
letöröm láncos végzetem.
Veled,
veled maradok, puszta rét,
én, kit ?znek az emberek,
fedj el,
rejts el, jégszem? messzeség,
takarj be, köd és fagylepel.
Suhan
az ember-nem-taposta út.
Hová vezet? Hová rohan?
Szaladj!
utad havas tajgába fut.
De bármit érsz, te csak haladj!
Rezeg,
ragyog a csillag- az az egy,
kit már örökt?l szeretek.
Ne félj!
Csillagom, te csak fényesedj,
s a szabad egekr?l mesélj!
A szél
merész szava is utolér,
pusztába hív, hozzám beszél,
s a vad
vihar kibontja hófehér,
kibontja örök ágyamat.
a vágy,
a szerelem döfött belém-
Halál, anyám, ó áldj meg, áldj!
S majd ott:
áldott szerelmem keblén
végre szabadon szunnyadok. ... |