Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
1905 - 1937
József Attila a XX. század els? felének egyik leghíresebb magyar költ?je. Nevéhez számtalan gyönyör? vers f?z?dik. Nehéz gyermekkora volt, édesapja fiatal korában elhagyta a családot, ezért már korán fizikai munkásként kellett dolgoznia, hogy segíthesse édesanyját, és két n?vérét. József Attila mindössze 14 éves volt, amikor édesanyja súlyos betegség következtében elhunyt. N?vére férje Makai Ödön lett a gyámja, aki polgári iskolába, majd kés?bb a makói gimnáziumba küldte tanulni. Neves írónk Juhász Gyula támogatásával jelent meg els? verses kötete 1922-ben. Versei hamarosan megjelentek a helyi lapokban valamint a kor híres irodalmi folyóiratában a Nyugatban is. 1924-ben kezdte meg tanulmányait a Szegedi Egyetem magyar-francia szakán, onnan azonban 1 évvel kés?bb Tiszta szívvel cím? verse miatt eltanácsolták. Ezt követ?en külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait, megfordult a bécsi, és a párizsi egyetemen is. Hazatérése után komoly anyagi és lelki problémákkal k?szködött. Megviselte ?t egy nála magasabb osztálybeli családból származó lánnyal Vágó Mártával való kapcsolata is. A baloldali eszmékkel rokonszenvezett egész élete során. A politikával 1930-ban került szorosabb kapcsolatba, részt vett munkástüntetéseken valamitn tagja lett az illegális kommunista pártnak. Itt ismerkedett meg élettársával Szántó Judittal. Miközben folyamatosan születtek új versei egészségi állapota egyre romlott, bár rendszeres pszichiátriai kezelés alattt állt. Orvosai skizofréniát állapítottak meg nála, de a mai orvosok szerint ez a diagnózis téves volt, és inkább borderline személyiségzavarban szenvedett. Utolsó éveiben számos szerelmi csalódásban volt része, amelyek megviselték a költ? lelki világát, továbbá komoly anyagi problémái is voltak. 1937 decemberében n?vére balatonszárszói panziójában vendégeskedett, amikor egy séta alkalmával máig tisztázatlan körülmények között egy tehervonat alá került. Egyesek szerint csak egy szerencsétlen baleset áldozata lett, míg mások szerint öngyilkosságot követett el.
Flóra
1

Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni,
erényeidb?l épül-e szerencse,
hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni,
h? szeret?d munkáján elfelejtse?

Tudnál-e engem uj világra hozni,
iparkodván szerelmes türelemmel,
hogy legyen er?m ismét adakozni
s eltölteni a gonoszt félelemmel?

Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban?
Fontold meg jól, szived mily terhet vállal.
Én, aki vele mind csak hadakoztam,
kibékülnék a haragvó halállal.

2

Félek, nem tudod megbocsájtani
eltékozolt, ostoba, könnyü multam
és majd ezerszeresen fáj, ami
ezerszer fájt, mig szeretni tanultam.

Félek, nem ér majd annyit életem,
törekvésem és vágyam, testem, lelkem,
hogy megbecsülj, ha el nem érhetem
önnön jóságom útján gy?zedelmem.

Nehéz a szívem, hiszen bút fogan:
örömöm tán a büntetések hozzák,
hogy sírva nézem majd, ha boldogan
sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád.
...
Eddig ennyien olvasták: 1525
József Attila
Ezerfárosznyi végzet
Mintha szerelmes béka
Dús, fülledt nyári réten
Lassan, pihegve mászna
Szép, sz?zi tó fele,

Mohón reszketve ajkam
Úgy kúszik selymesében
Mélyillatú hajadnak
Fehér válladra le.

A szemed ne emeld föl,
Életberántó fénye
Zavarná most a szívem,
Ki r?t vágyam tüzén,

Magagyújtotta máglyán
Ma lelkesen elégne:
Őrjöng? t?zimádó
Módján szédült legény.

Ó, hadd ölellek által,
Mint ritka aranyércet
Olvasztók forrósága,
Te, csókok ércere!

Vakult szemeknek ég itt
Ezerfárosznyi végzet,
Én éber torony?röm
Kábulj te is bele!
...
Eddig ennyien olvasták: 1205
Érted haragszom, nem ellened
Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltérit?dik a harmat,
ne bántson téged az én haragom soha, kedves.

Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,
az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,
és gy?zvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ? cseng? szív? kalapácsát.
Szerszámok égi viharába
csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.

Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jöv?r?l szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló gy?zelem után térek meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvet?, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes f?vel
elhoznak lassan az ágyadig.

Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
er?sitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.
...
Eddig ennyien olvasták: 1030
(Én, ki emberként . . .)
Én, ki emberként vagyok, élve, boldog,
mint olyan dolgok, mik örökre szólnak,
hadd kiáltom szét az egeknek ujból -
Flóra, szeretlek!

Ajkaidról lágy lehü, száz varázslat
b?völ el, hogy h? kutyaként figyeljem
könnyü intését okos ujjaidnak,
mint leszek ember.

Flóra, karcsú, szép kehely, állsz el?ttem,
mint csokor van t?zve beléd a mennybolt
s napvirág felh?k, remeg? levél közt
hajlik az estnek.

Lelkemen szöktet, paripán, a képed,
épp csak érintvén vizeket, mez?ket.
Két szemedb?l f?re, bogárra, tiszta
értelem árad.

Este van, mindent körüláll a csillag,
lásd, a mindenség aranyos kalitka,
benne itt vagy, én cseveg?m, oh itt vagy,
rabmadaracskám!
...
Eddig ennyien olvasták: 1079
Én nem tudom . . .
Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak t?le álmaim.

És nem tudom, mily dajkahang
cseng a szivembe csendesen:
nyugodj, hiszen csak este van
s mit?l is félnél, kedvesem?
...
Eddig ennyien olvasták: 965
Együgyü ének
Fiatalember, húszesztend?s, velem egyid?s
Szép szeret?jét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ? is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeret?m, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.
...
Eddig ennyien olvasták: 769

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó