Most már ne suhogj,
ért kalászu rozs!
Rétekr?l, kaszás,
most már ne dalolj!
Nincs nekem miért
gy?jtögetni most,
nincs nekem miért
gazdagodni már.
Gy?jtögettem én
még mint fiatal,
nem is magamért -
szép galambomért.
Édes volt nekem
nézni szép szemét,
jóság tündökölt
benne, szerelem.
S az a ragyogó
két szem kialudt,
sírban aluszik
drágám, gyönyör?m!
Hegynél súlyosabb,
éjnél komorabb
sajgó szívemen
a fekete gond! ... |
