|
|
|
|---|---|
 |
|
| Látomás | ||||||
| Van egy fiú,
Kinek szemei t?zként ragyognak. Kinek illata fogva tart, Kinek minden apró kis érintése elvarázsol. Sosem mertem neki megmondani. Sosem mertem az igazsággal elé állni. Sosem volt az a pillanat, Amit szerettem volna. Volt viszont egy pillanat, Mely még itt él bennem. Volt egy érzés, Mely most már fogva tart. Lelki szemeim el?tt láttam, Hogy forrón ölel, S forrón ajkai Az ajkaimhoz érnek. De mi volt ez? Csak egy látomás, S én majdnem elhittem, Hogy ez igaz. Minden éjjel ugyanezt látom, Arra gondolok, Hogy még mindig szeretem. Mert egy nap álomból lesz valóság. S ha csak egyszer is összeérne izzó testünk, Ha csak egyszer is forrón ölelne, Én lehetnék az, Ki boldogan alszik el... | ||||||
| ||||||
