|
|
|
|---|---|
 |
|
| Madár voltál tenyeremben | ||||||
| Kis madarat fogtam, én a tenyeremben.
Öleltem csókoltam annyira szerettem. Jöttek más madarak szárnyukkal repesve. De csak ? érdekelt ott a tenyerembe. Tudtam sok madár él, szerte a világon. Én csak rá vigyáztam, hogy ? meg ne fázzon. Aggódtam érte mindennap remegve. És fogva tartottam itt a tenyerembe. Azt hittem boldog, hogy mellettem élhet. De sorsát tönkretettem talán szegénynek. Mert ? szomorú volt, boldogtalan nagyon. Hisz a madár léte az, hogy szárnyalhasson. Ekkor kinyitottam végleg a tenyerem. Hagytam, hogy repüljön szabadon fesztelen. S mikor elrepült megnéztem a kezem. Láttam, hogy sír könnyezik tenyerem. De mégis boldog voltam, mélyen itt legbelül. Mert láttam ? is boldog azért, hogy repül. Mikor már fönt járt magasan az égbe. Tenyerembe esett pici búcsú könnye. Ezután bezártam végleg tenyeremet. Hogy örökké ?rizzem azt a kis könnycseppet. Mert emlékét itt hagyta mélyen a szívemben. Nem lesz soha többé madár tenyeremben. | ||||||
| ||||||
