|
|
|
|---|---|
 |
|
| (Ha nem szoritsz . . .) | ||||||
| Ha nem szoritsz ugy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod, engem, mig álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva d?lsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyed? árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha ugy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én ugy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok. | ||||||
| ||||||
