|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tatjána írt . . . | ||||||
| Tünedez? alkonyvilágnál
Olvasgatom a levelet... Tatjána sír, sirat egy titkot, Egy vágyat, amely elveszett. Úgy fáj nekem az, amit ? ír, Könnye az én szivemre hull... ...És mégis, mégis levelének Ujjongok mondhatatlanul... Kis levelét kibontom százszor... Tatjána sír, gúnytól remeg... Oh, kinyílott sz?z leány-álom, Mennyivel tartozom neked!... Tatjána sír... Van még Tatjána, Rajongó lelk?, hófehér, Aki szeret fél?n, titokban, Ki szeret - a szerelemért... Tatjána sír. Siratja titkát, Egy álmot, amely elveszett, Egy titkot, melyet most vallott be S melyet már régen érezek!... Közel voltam a kárhozathoz, Mely felé asszony-kéz dobott - Az ? aggódó lelke volt tán, Amely a szirten átfogott... Én nem tudom, rózsás az arca, Vagy halvány, sápadt, vértelen. Csak azt tudom, hogy lelke tiszta, Szivében dal van s szerelem... Én Tatjánám, ne félj a gúnytól, Ne sirasd azt a levelet: Megmentetted az én hitetlen, Veszend?, b?nös lelkemet!... | ||||||
| ||||||
