|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelmes fogadás | ||||||
| Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet? Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal Kedvedet! Mért remegsz szerelmesedt?l? Ah, ki ijjesztett el ett?l Tégedet? Drága kincsem! csak te bírod Szívemet, Míg örökre puszta sírod Eltemet. Addig is, míg csak lehellek, Tégedet forrón öllelek, Hívemet. Csak te is hívedre nézzél Kedvesen, Csókra új csókot tetézzél Szívesen. Így lehet hívségbe lennünk, Karjainkon megpihennünk Csendesen! Jer, tekintsd meg e virágos Kerteket, Hol bocsát a hold világos Színeket. Csókjaink közt egybefolyjunk, Új szerelmünkr?l danoljunk Verseket. | ||||||
| ||||||
