|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem | ||||||
| Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre, a nap, melyen el?ször megláttál, legyen csillogó arannyal hintve. Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem, s elszállt napjaidat sorra veszed, emelkedjen fároszként közülük a nap, hogy el?ször fogtam kezed. Forró ölelésekbe foglaltam mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem. Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem, emlékezz rájuk! Megérdemeltem, hisz odaadást, h?séget kapni csak az képes, ki maga is szeret. Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem, tudni fogod: így más nem szeretett! Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem, s élted lapjai szertemállanak, tán nem leszek, hogy szorítsam kezed, megsimogatva roskadt válladat... Nehéz teher a szív! S mennyi öröm, ha ketten hordták végig az úton! Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem, halálod megkönny?l ett?l, tudom. Kísértés, gond százszor környékezett, de összeláncolódtunk mi híven... Emlékezz hát a végs? percekig, reám, ha ?sz, öreg leszel szívem! | ||||||
| ||||||
