|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mert minden földi lélek . . . | ||||||
| Mert minden földi lélek
valakibe átszáll, mint illat, ének, láng vagy zene; mert minden élet annak, amit szeret, rózsákat mindig ad vagy töviseket; mert április a lombnak víg zajokat s az alvó éj a gondnak nyugalmat ad; mert vizet a virágnak az ébred? hajnal, cinkét a fáknak a leveg?, s mert a keser? hullám, ha partra hág, a földnek, rásimulván, csókokat ád; én, csüggve karjaidban, az ajkadon, a legjobbat, amim van, neked adom! Gondolatom fogadd hát, - csak sírni tud, ha nincs veled a tehozzád zokogva fut! Vágyaim vándorolnak mindig feléd! Fogadd minden napomnak árnyát, tüzét! Üdvözlöm gyanútlanul és mámorosan hízelg? dalra gyúl és hozzád suhan! Lelkem vitorla nélkül száll tétova s csak te vagy íme végül a csillaga! Vedd múzsámat, kit álma házadba visz s ki sírni kezd, ha látja, hogy sírsz te is! S vedd - égi szent varázskincs! vedd szívem, amelyben semmi más nincs, csak szerelem! | ||||||
| ||||||
