|
|
|
|---|---|
 |
|
| A sonetto múzsája | ||||||
| Mint a szerelmes járja szép párjával
Menüetje keccsel teljes lépteit, S ígézi a szála torlott rendeit Enyelg? vissza- s vissza-fordultával: Honnom Ausonia narancsgallyával Kör?lölelve f?m szép fürtjeit, Úgy járom én kobzom lejtéseit, Két négyét összef?zve két hármával. Gerézd övedzi mostan homlokom; Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének, Víg szárnyokon kél a nem-hallott ének. E szép vidék l?n kedves birtokom; Egy új Tibull itt megdics?jtett engem, S én ?tet és hölgyét örökre zengem. | ||||||
| ||||||
