|
|
|
|---|---|
 |
|
| Még a szívünk | ||||||
| Még a szívünk szerelmet kér lobogva,
szerelmet, szent kötést, amely örök, nem tépi az id?, szirmát se szórja hiú világ örömei között, ?rjöngve vár csitító n?i kézre, és suttog gyönyör? álmok meséje. S hiába minden! - nincs válasz a vágyra! A sóvár gondolat rettenve visszah?köl, s az emlékek útját remegve járja. . . - De nincs feltámadás a sírmélyi id?b?l: a hang, ha elszáll, többé nem rezzen szárnya, csak fáj az emlékezés - mély sírból dörömböl. És bele?szülünk: - a szenvedély él tovább: - lelkünk belengi h?s kísérete, akár házat, melyet veszteség ér, s a halott emlékét?l minden fekete; a pap mormolja a gyászos imát, s bús arcok járnak a szobákon át. | ||||||
| ||||||
