|
|
|
|---|---|
 |
|
| Negyven fokos láz | ||||||
| Tiszta? Az mit jelent?
A pokol nyelvei lomhák, lomhák, mint a tripla nyelv?, kövér, lomha Cerberus aki a kapunál liheg. És képtelen a mocsárlázas ínt, a b?nt, a b?nt tisztára nyalni. A tapló kiabál. Mindent átjár a b?z, egy elkoppantott gyertyabél. Édes, édes, a füst odalenn rólam tekereg, mint Isadora sáljai, félek, egy sál beakad a kerékbe, megszorul. Az ilyen baljós, sárga füstnek önálló léte van. Ez nem száll fölfelé, csak gördül a világ körül, megfojt öreget, jámbort, jászol- beli gyerekpalántát, szellemorchideát, felfüggeszti a függ?kertet, ördöng?s leopárd. Fehérre szívta a sugárzás, egy óra alatt széthasadt. Mint a hirosimai hamu, zsírosan tenyészik a h?tlen férfiak ölén. A b?n. A b?n. Drágám, én egész éjszaka fellobogok, ellobbanok. Az ágy nehezül, mint a buja csók. Három nap. És az éjjelek. Citromos víz, csirkehús, víz, folyton víz. Öklendezek. Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez. A tested fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok - fejem japán papírhold, b?röm végtelen kényes, végtelen drága vertarany. Mondd, téged nem lep meg a h?ség. És a fény. Én magam lettem óriás kamélia, izzadok, az áram át-meg-átjár. Most úgy érzem, fölindulok. Valami fölemelne- tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én tiszta acetilén sz?z vagyok rózsák kerítenek, csókok, kerubok, akármi ez a sok hús-szín dolog. Nem te, se nem ?, és nem ?, se nem ? (énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) - az Édenkertbe. | ||||||
| ||||||
