|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szemek az éjszakában | ||||||
| Éjjel az utakon a szemek csillogását láttam:
a sötétség, mely engem vett körül, egy fény- sugarat vetett ki; az a feketeség pedig szemükhöz volt kegyes: csillámot engedett meg a macska szemének, a lepkének leveg?t, hogy fényleni tudjon, légy mozaikja, rubintszem? rovar, a sohasem síró szemek, a földön a szarvasbéka, könnye vér, az erd? harcosai és foglyai, éber nép a csaknem teljes sötétben, ahol a fény puszta ténye teremt különbözést. Szemek az úton éjszaka, mint egy rímpár, az út két oldala; a kivilágított árnyéktengerfenék, a sekélyekben gyüleml? villanások, a látvány gyökérzete, indái, a törékeny csillagok szeme. És a te szemed az árnyas, r?t szobában, erd?szalag hatol be, változékony id? szava, és végig a mennyezeten az erd? fényei, fölöttünk meg a kilátó madarak és kerek szemük. És testünkben a szeme él?knek és holtaknak, akik közeli ajándékot adók: a csillogást mindannyiuk szeméb?l. | ||||||
| ||||||
