|
|
|
|---|---|
 |
|
| Parazsas szonett | ||||||
| Kásmír szoknyád álmatlan vacogtat,
hogyan feledném perzsel?, buja szád? Lángja voltam minden végtagodnak, torkomban érzem még kebled parazsát. Látlak repülni nagy egek felé, mennyei zúgók örvényében táncolsz, blúzod veted ringó öled elé, tested mámorától zsongva viháncolsz. Merre lehetsz most, tüzek leánya? Szédülten idézlek, megkondul az éj, átfut rajtam a csönd borzongása: matat utánunk a kotlósszárnyú szél. Ha titkos törvények varázsa áhít, iszonyú árnyam érted felparázslik. | ||||||
| ||||||
