|
|
|
|---|---|
 |
|
| Alvás el?tt | ||||||
| Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismerettel: Mit tettél ember, mit vétettél ember? És mit nem tettél ember, most felelj? Csordultig mindig a szív, e nagy kehely. Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman És álmosan, mert minden áldott reggel A régi vágy von: kelni napkelettel. Azután mentél, mert az élet: menni, Egy célhoz menni, célnál sohse lenni. És mit vétettél ember? Ember voltál S embernek lenni: siralmas való már És dics?séges. Mint a csillag csillag S a rög csak rög, az ember is csak ember. Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel, Amíg az élet mégis t?rhet?, Míg ébredésre kedv van és er?. S ha csókokat nem is csókolhat ajkad, De új igét még mondhat és ha lankadt Szegény karod az ölelésre, lelked Ölelni tud jöv?t, világot, embert. | ||||||
| ||||||
