|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Duna nimfája | ||||||
| Amott egy nyárfa hívesében,
A f?zfa közt, Találni a sziget mentében Egy tiszta közt. Itt a vad faunok irtoványi Megtetszenek: Az ?sz Dunának szép leányi Itt fördenek. Gyakorta a habok tapsolnak Játékokon, S kör?ltök a pintyek danolnak A bokrokon. - Itt förde Lilla is magába, S az istenek Az égr?l e barlangocskába Lenéztenek. A szép halandó a vizekb?l A gyepre szállt. Bámúlja Zeus a fellegekb?l És felkiált: "Haj, istenek! mely szép halandó Jön ott el?, Mint amid?n a támadandó Nap mosdva j?. Hószin vállán miként lebegnek Szeg-fürtjei, Görögvén rólok a vizeknek Sík gyöngyei. Csak egy hibát remek tagjába Lelhetni-é? Nem szebb-é síma karja, lába, Mint Vénusé? Kár, hogy nem nézhetünk szemére - De erre j? - Mely szép! Most, most - egek! Citére! Szebb nálad ?." És nála minden szebbnek mondja Az én tüzem: Csak Vulkán, a Vénus bolondja, És Mómus nem. | ||||||
| ||||||
