|
|
|
|---|---|
 |
|
| Don-kanyari keserv | ||||||
| Keserv öntötte el a szívemet,
De utálom én ezt a harcteret. Nem jöttem én ide magamtól, Elszakítottak a családtól. Otthon nincs, ki munkálja, a földet, Család nélkülem kínban… üvölthet. Riska tehén lassan megellik, Ki lesz az, ki neki ott segít. Karácsony jő, otthon akartunk lenni, De… itt vagyunk, erre kell, rádöbbenni. Keserv öntötte el a szívemet, De utálom már ezt a harcteret. Szegény hazám… óh, hazám, te mindenem, Érted adom orosznak az életem? A családom meg árva marad, S nincsen nekik betevő falat. Itt minden tiszta jég és hó, Mi szép látvány… nekünk nem jó. Oroszok lőnek ránk, folytonosan, Mondják is, támadnak hamarosan. Keserv öntötte el a szívemet, Nagyon utálom ezt a harcteret. Nem messze itt, most lecsapott egy akna, Félek, megremegett a bunker fala. Mit vétettem és az oroszoknak? Miért szemeltek ki ide harcosnak? Ki fog otthon tavasszal szántani, vetni, Ki fogja a kis szőlőmet megművelni? A gyerekeknek este ki fog mesélni, Fehérnépet este ki fogja szeretni? Keserv járja át a szívemet, Úgy utálom ezt a harcteret… Gyűlölőm az orosz harcteret! Most szólt nekünk Tímár őrmester, Hajnal négykor megyünk, frontmester Társaságában oroszokhoz, „nyelvet” fogni… Magyarok Istene segítsen visszajönni. Vajon holnap reggel, mire felvirrad a nap, Visszajöttünk, vagy imát mormol értünk a pap, És a százados küldi-e haza a kis motyónkat… Az oroszok lelőttek, mint ellenséges lotyókat? Keserv járja át teljesen a szívemet, Úgy utálom már ezt a rothadt harcteret… Gyűlölőm én nagyon az orosz harcteret! Istenem engedd még élni a szívemet… Vecsés, 2012. április 29. – Kustra Ferenc József – íródott történelmi visszaemlékezésként és a hőseink emlékére! | ||||||
| ||||||
