|
|
|
|---|---|
 |
|
| A magyar szó! | ||||||
| Fenyők koszorúzta völgy ölén,
Aranyszavú madár ül fészkén. Dala ó, de szépen szétterül, pörén, Öröm neki, mert ez laka lévén. Nyissatok is legott ablakot, Hogy hallhassátok hangot… Tárjátok ki neki szeretettel, Magyarszó terjedjen élettel. Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót, A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót. A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek, A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget! Magyar szótól égbe nyúló fenyők Zúgnak és nagy életörömmel. Isteni aranymadár, hogy hoztak a felhők, Édes otthonod, lakd be örömmel. Dalolja madár és zengd át ezt a tájat, És fakadjon virág, Te meg éleszd bájat. Csendesen reppenj, telepedj le sorba, Menj is el egy havasipásztor kunyhóba. Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót, A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót. A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek, A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget! Tűzzetek lobogókat a bércek ormára, Lengessen zászlót valamennyi fenyő… Figyelni kell az aranyszavú madár hangjára, Az zengje, magyarban még van őserő… Csengj még Te magyar szó madárdalban is, Áraszd patak zúgását meg erdő susogását is, Meg a völgyben zugú harang kongásába, És az újszülött dajkájának altató dalába. Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott; Pósa Lajos (1850 – 1914) azonos c. verse átirataként. Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító (február 26 2023) | ||||||
| ||||||
