|
|
|
|---|---|
 |
|
| H?ség aranyos kora | ||||||
| Most már megjött az áhitatnak
S h?ségnek aranyos kora. Hiv?n s hitet?n borulok le El?tted, Jöv?mnek kikedvelt asszonya. Szerelmemnek frigy-követsége H?séget, békét visz eléd, Arany-pirját nyárvégi napnak S lelkemnek Forrott nektárját, nyugodt hevét. Hadd nevezlek téged Adának, Nevem olvasztván és neved, E titkos, drága asszony-névvel Ne tudják Soha, hogy én kit keresztelek. Szemednek jó intését hozza Hozzám már minden alkonyat S már indulunk lassan egymáshoz, Álmodva, Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak. Robajos viharok elültek, Csöndes, tiszta, der?s az ég S szemeink bátrak és vidámak, Nem önti Könnyel el csókos keser?ség. Vár bennünket minden boldogság, De ?rjöng?n nem rohanunk. Biztos, hogy megtaláljuk egymást S kinyujtva Már távolról ölel a karunk. Óh, nagyszer? közeledésünk, Béke és boldog áhitat, Nagy virág-szemei Adának, Melyekb?l Szent mézzel és halk t?zzel itat. | ||||||
| ||||||
