Kell a szenvedés,
A h?vös magány.
Kell a boldogtalan,
Sívár világ.
Csak szememnek
Vakító fénye,
Lelkemnek hamvadó tüze,
Szívemnek görcsös fájdalma,
Takarja el fájó hiányodat.

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Mit ér ezer szó,
mely nem t?led hallható!
mit ér a sok csillag!
ha nem veled látható!
Mit érnek az órák
mit érnek a percek!
ha mindezek nélküled telnek!!

...

Nincs már gondolatom,
Mi körülötted forog.
Tekintetem is elhalványul ,
Lassan az árnyaddal egybeforr.
Látom, távolodol,messzebb , és messzebb.
Hiányodat nem akarom.
De elfogadom, mert el kell !
Én türelmesen várlak,
Itt ezen a helyen.
Ahogyan elmentél,
Úgy vissza kell térned.
De addig is szomorúan,
Csak el?re nézek.
Bárhogy is fáj ,
A hiányoddal együtt kell élnem.

...

Éjfélt ütött az óra,
Szemem már lecsukódna.
Feldereng egy emlékkép,
Mi fenntartott egész éj.

Rád gondoltam kicsi lelkem,
Hiányod csak szúrja szívem.
D?lsz-e még a két karomba,
Vagy felejtselek magányomba?

Miként gondoljak te rád,
Szép kis emlék, vagy fájó csalódás?
Emlékszel még kett?nkre?
Majdnem sírtunk nevetve.

Ágyad szélén én ültem,
Csókot ajkadra én tettem.
Szemed csillogását nem feledem,
Olyan volt, mint tenger a naplementében.

Hogyan felejtselek téged már,
Ha kezemmel tested betakarnám?!
Létem nélküled csupa sár,
Kertemben nem nyílik már virág.

Szürke mindennap az ég,
Fázón remegek, mint téli estén.
Felhívnálak, de nem merlek,
Talán a közöny miatt nem keresel.

Nem emlékszel, ezt mondom,
Kitörölni lelkemb?l megpróbálok.
Hazudok még magamnak,
S remélem reggel felkelek hangodra.

...

Minden ízed, mosoly-képed
nesztelen lopódzott belém...
el?veszlek, dédelgetlek,
nélküled-id?m peremén.

Szívem íve, hozzád hajlik,
ahogy sóhajunk összeér,
vágyódásod ide hallik,
és titkon válasz-neszt remél...

...