|
|
|
|---|---|
 |
|
| Magány | ||||||
| Fáradt tudatom peremén játszó,
És édes délibábként átmászó Kis fekete tündéri boszorkány, Ne hagyj kérlek szépen ily?árván! Lelkem tükrében te vagy az emlék. Emlék.. és bennem minden él még. Az örök t?z nem alszik ki könnyel Eltakarom mindig álomköddel... Behunyt szemem nem nyitom még ki, Maradj még tudatom peremén , itt Nem számít h álom vagy valóság Egy pillanatnyi kecses boldogság. Ha mégis álmomból felébredek És játékos tudatomnak hiszek, Kizöldül a zord , rideg valóság.. Rájövök, emléked édes fogság... | ||||||
| ||||||
