|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mosolygott Hildegárd… | ||||||
| Emlékszem, mosolygott Hildegárd.
Láttam, mosolya nem volt csalárd. Örömmel beszéltünk, Idő, elment nékünk. Időnk tűnt gyorsan, mint egy gepárd. Faggattam Kegyedet, egy folytán’, Szívben melegség volt egy folytán’. Mondtam én magamról, Kegyed szólt magáról. Időnk ment rohanvást, egy folytán’. Emlékszem, mosolygott Hildegárd. Szeme csillogott, nem volt csalárd. Módfelett csak néztük Egymást… érdemeltük. Csak szerelem... nem volt csatabárd. Azt nem tudod megtiltanod nekem, hogy álmodjak… és át sem írhatod. Szívemben élsz továbbra, az álmomban vagy, bár lehet, te az egészen túlvagy. Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban és leoninusban. | ||||||
| ||||||
