|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rád gondoltam | ||||||
| Éjfélt ütött az óra,
Szemem már lecsukódna. Feldereng egy emlékkép, Mi fenntartott egész éj. Rád gondoltam kicsi lelkem, Hiányod csak szúrja szívem. D?lsz-e még a két karomba, Vagy felejtselek magányomba? Miként gondoljak te rád, Szép kis emlék, vagy fájó csalódás? Emlékszel még kett?nkre? Majdnem sírtunk nevetve. Ágyad szélén én ültem, Csókot ajkadra én tettem. Szemed csillogását nem feledem, Olyan volt, mint tenger a naplementében. Hogyan felejtselek téged már, Ha kezemmel tested betakarnám?! Létem nélküled csupa sár, Kertemben nem nyílik már virág. Szürke mindennap az ég, Fázón remegek, mint téli estén. Felhívnálak, de nem merlek, Talán a közöny miatt nem keresel. Nem emlékszel, ezt mondom, Kitörölni lelkemb?l megpróbálok. Hazudok még magamnak, S remélem reggel felkelek hangodra. | ||||||
| ||||||
