|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csókolj, csókolj . . . | ||||||
| Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át, 'sz elmegyek már nemsokára S szerelmed életem ára, Csókolj, csókolj és ölelj hát. Már nem csókol! Nincs, nincs sehol Én eljöttem, - ? - maradott. H?tlen-e már? Jaj! mást csókol! Érzem, más ki néki bókol, Más visz néki szép virágot. Úgy kinlódom! Nappal, éjjel Csak mindig reá gondolok: Vaj' kit csókol most ? kéjjel, Szembe szállva reményemmel, Hisz t?le oly távol vagyok! Itt van a boldog pillanat: Hozzá, haza repülhetek! Oly lassan halad a vonat, Oly gyorsan t?nik le a nap! Viszontlátom-e ?t? Egek?! Hála Isten! Honn vagyok már! Szívem pattanásig feszül S azt dobogja: Tán nem is vár! Csönd fogad, az óra is áll S szemembe egy porszem repül. Csókolok egy hideg kezet, Zokogástól reszket vállam: Azt hittem: h?tlen, rászedett, Pedig csak engem szeretett S szive repedt meg utánam. | ||||||
| ||||||
