|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az alvó Lilla felett | ||||||
| Nyúgodj csendességgel
Itten, szép nimfa! Ládd, mely büszkeséggel Véd e boldog fa; Vágyva árnyékozza Téjszín kebledet, Mely duplán boltozza Márvány szívedet. Két szemed héjjában Éltem s holtom áll. Csendes árnyékában Álom s Ámor hál; Mindkett? szemedre Rózsaláncot f?z; Nyugodj csak kedvedre. Nyugodj, drága sz?z! Szép virágszálocska Mind ter?lj alá! Híves árnyékocska, Szállj lebegve rá! Édesítsd nyugalmát, Tiszta csergeteg! J?jjetek: jutalmát Vénus adja meg. Kis Zefir mellyére Csendesen borúlj, Félfedett csecsére Gyenge szárnnyal fújj; S?t ha tudsz, lelkébe Bújj egészen bé S tudd meg, hogy fektébe Rólam álmod-é? Nem! - Magam vizsgálom, Mit gondol most ott, Vonj szemére, álom! Dupla kárpitot, Játszodtasd altába Kedves képekkel, Vidd Idáliába, Hogy ne keljen fel. - Mennyi ösvényemben A tövisk s haraszt! Majd ropog mentemben: Ámor! szedd fel azt... Ah, mely édes ízzel Alszik kincsem itt! - Pinty, pacsirta, csízzel... Majd felserken... Csitt! | ||||||
| ||||||
