|
|
|
|---|---|
 |
|
| A múltak álmán | ||||||
| A multak álmán, balgaságán
Nevetni hogy tudsz, édesem?... Feledheted a régi álmot, De ne gúnyold ki sohasem, Azt az édes, szerelmes álmot, Melyb?l az élet felriaszt, Ne hidd, hogy a szemedre hányják, Hiszen csak álmodtuk mi azt!... Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet, Ha hitünk mind a sárba hullt. A keresztet miért viseljük, Ha elfeledve már a mult?!... Ha elfogytak emlékeink is, Az életnek nincs terhe sem, A multak álmát, balgaságát Mért gúnyolod ki, édesem?... | ||||||
| ||||||
