|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szeretet… | ||||||
| Elkopott remény,
Már nem fényezi jövőt. Mi… mi várható? * A sors, forró visszhangként dobban a másik szívében. Érzik egymást éjjel-nappal, folyvást, egész lelkükben. Erdők, hegyek tetején keresztül szólnak egymáshoz… Réteken, mezőkön ragaszkodnak a szív szavához… * Csodámat várom, De ez monotonitás. Nincs új Nap alatt! * Elmúlt a tegnap, A jövő, még csak forrong. Létezik remény? Vecsés, 2013. augusztus 30. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú -ban… + önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
