|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kedvesem, | ||||||
| Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se, Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem, Mint kisgyerek az édesanyját. A vackorfa a beojtott ággal összen?, Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal, Én kedvesem, És szebb is vagyok, miként az éjszaka A számlálhatatlan csillagoktól. Meleg vagy: es?t hozó tavaszi szél, Mely fogócskára tanítja a gyerekeket És fölkelti a sáros füveket. Régóta várt mellem bozontos rengetegje, Hol éhesen meg félfagyottan Indulatok aggancsos csapata öklel?dött És most, íme, Békén legelgeti liliomszavaidat Meg a violákat. Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd, Én kedvesem. Még sötét van, Leheletünk se látszik, De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok, Odaki hajnalodik S én még mindig csókokat beszélek. | ||||||
| ||||||
