|
|
|
|---|---|
 |
|
| Karácsonyfa díszeleg a szobában | ||||||
| Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba. Napfény, vette az irányt nyugat felé, Elmegy, mert este már a hideg lelé. A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja, Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba. A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb. A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még, Később, este már a Hold nevet be az ablakon, Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon... Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl. Ez talán az év legszebb ünnepe Szívünk szeretettel legyen tele. A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón, S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón. Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás, De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás. Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők, Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők. Karácsony-este a boldogság madara ide száll Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál. Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel, S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel. Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok. Madár reppent fel, jeges-hideg égben, Most falevél, nem hull alá a térben. Igaz szeretet csak terjedjen a légben, Az igazság szava ne vesszen a régben... Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
