|
|
|
|---|---|
 |
|
| Biztató a szerelemhez | ||||||
| Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska jószág, És mégis, hidd el, ez az egy Hajszás valamink: a valóság. Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, De csók-kér? daganata A sírban sem fog lelohadni. Drágám, az évek és napok, Hidd el, nem lesznek sohse szebbek: Holnap s mindig az emberek Ölelnek, sz?lnek és temetnek. Valahogyan, valahogyan Ezt kellene feledni máma. Ez a kicsi kis feledés: Ez az emberek boldogsága. Édes, ugye, mi feledünk? Drágám, ugye, a napok évek Nem rontják meg a mámorunk, Nem rontnak meg engem s téged? Olyan mindegy, mint szeretünk, Olyan mindegy, csókunk mifajta, Olyan közeli a Halál S olyan nagyszerü gy?zni rajta. | ||||||
| ||||||
