|
|
---|---|
Borura derü | ||||||
Sokszor meggyötörtelek hiába,
S fájó kéjjel lestem könnyedet, Ámde még Istent is káromoljuk És szívünk mégis hozzá vezet. Megbocsájtál, n?, te is, te hajlál Els? hozzám csókkal ajkadon, Szégyenülten és kéjt?l remegve, Hogy bevallám, vétkezém nagyon. Óh, de hisz, kihez nem vonz az érzelem, Attól úgy-e, úgy-e, nem fáj semmi sem. Sokszor bántál, n?, te is hiába, A sors b?nét is reám vetéd, - Aki hallott volna, azt hiendé, Rosszabb férj nincs is már, mint tiéd, Ámde a legkedvesebb fiúra Is rivalgunk: hordjon a manó, S életünket áldoznók fel érte; Úgy-e úgy van, drága zsaroló? Óh, hisz azt a rossz férjt hogyha érte baj, Meghiszem, sirattad - s titkon ölt a jaj. Megsz?kültük házi kis körünket, Elragadt a képzelet szele Mint hajóst révéb?l b?varázzsal Vonja a tenger végetlene - Ah, de csakhamar nyugalmat óhajt, Azt az árva ?si t?zhelyet. Kéjjel tér meg, mint mi visszatértünk. Legszebb a nap kis házunk felett Mert ha nem tündérhon is, melyet lakunk, Benne ketten, úgy-e, mégis elvagyunk. Elvonult a felleg, felsüt a nap, Szép világ van, boldogság megint, Kedvesebb még a múló borúra, S életünkkel gazdálkodni int. Nem maradt szivünkbe rejtve fullánk, Mely érzést öl, s mérget gyüjtve vár, Mindenik kinos perc száz gyönyörtelt Órával van kárpótolva már - Minden percért százszor áldjon istenem, Gyermekimnek anyja, szépem, kedvesem! | ||||||
| ||||||