Az élet, maga egy nagy vasúti állomás,
Innen megy és jön vissza a vonat-utazás.
Van itt mellékvágány, meg váltó és indóház,
Az életben, hogy van meleg váróterem? máz?
Van resti, meg szerszám-takarítószer raktár
És van vonatunk, ami nem is állt meg ma már.

Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály,
Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály?
Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron,
Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon.
De van ám itt peronlakó, aki kiszorult a meleg váróból,
Ő olyan, mint bepiszkított macska, amit jól kivágtak a házból?

Peronlakó ül és alszik, ha tud, sínközeli rozzant padon,
Zacskóban tartja lopott kenyerét, pad alatt, lent a betonon.
Olyan szegény ő, hogy ez a lelkiségét, az eszét befedi,
Keskeny perontető alá, a vihar az esőt is beveri.

Télen van, hogy a szél a perontető alá is behordja a havat,
Peronlakó az összes göncét fölveszi, sírósan várja a nyarat?
Inni sem tud, erre sincsen pénze, ivóvíz meg csak a vécében van.
Nem tud ő sokat, de a túléléshez irtózatos szerencséje van?

Én is csak egy peronlakó vagyok, sokszor nem is férek el a padon?
Nos, ilyenkor fúj vagy esik, nincsen más helyem, mint pad mellett a beton?
Az életútam soha nem volt hozzám kegyes, életem nem kellemes.
Életútam, hozzám nem volt kegyelmes? mindig én voltam: a névleges.

Vecsés, 2022. október 30. ? Kustra Ferenc József ? Íródott; önéletrajzi írásként.

...

Ha az ember jő, hát jöjjön.
Ha az ember lő, hát lőjön.

Ha az ember nevethet, hát nevessem.
Ha az ember szerethet, hát szeressen.

Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk!
Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk!

Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban.

...

Hétköznapi pszichológia: De akkor ki a normális?

Fölöttébb sajnálom a tumultuózust benne fejembe.
Egymást akarják kiszorítani a sok torlódott renyhe,
Meg a ritkás gondolatok precízen egységes rendszere.

(Senrjon)
Jó lenne tudni jövőt,
Ismerni az összetevőket.
Okosabb lennék…

(3 soros-zártükrös)
Felkiáltójelek nagy halmaza foglalja a sarkokat,
Középen hagyom élvezve táncolni a három pontokat!
Felkiáltójelek nagy halmaza foglalja a sarkokat,

(Senrjon)
Ötlet-hegyek halmaza,
A létünk tovább haladása.
Butaság tarol.

(3 soros-zártükrös)
A hülyeség, csak úgy dühöng a tumultuózusban,
Lélek… mindent összevetve tán' legjobb a magányban…
A hülyeség, csak úgy dühöng a tumultuózusban,

(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
Ember, biz' embernek a farkasa,
Ember, a boroshordó csaposa,
Ember, a létének a mumusa,
Ember, félelme generálója!

Rájöttem, az akaratosság nem a legcélszerűbb jellemvonás,
Aki akaratos, abban föltehetően nincs más jellemvonás.
Benne a fölhalmozódás, bizony lehet, mind, káros jellemvonás…

(3 soros-zárttükrös)
Vas húrok tarják össze a tumultuózus sorokat,
Már büdösödnek, de a vers kiengedi a szagokat…
Vas húrok tarják össze a tumultuózus sorokat.

(Anaforás, belső rímes)
A semmi lehet a végtelen akaratgyengeség jele,
A semmi, amikor már az életet megette a fene.
A semmi, amikor a gondolat már nem kiviláglik,
A semmi, amikor a gondolat lassan, de szétmállik.

(3 soros-zártükrös)
Neki is kellene veselkedni a vad semminek,
Tudom a receptet, át kéne adnom mindenkinek!
Neki is kellene veselkedni a vad semminek,

(Senrjú)
Lét, éh-óhaján
Boldogságot játszani.
Kotta, miért nincs?

(Anaforás)
Semmiből vajon lehet-e nagyot építkezni?
Semmiből tán’ még gátat sem lehet építeni?
Semmiben fellelhető-e a tumultuózus?
Semmiben, vad gondolatokban van-e sok suskus?
Semmiben írva van, hogy kis az okos és ki nem?
Semmiben ki, aki segíthet? Mily’ az életem?

Vecsés, 2020. szeptember 2. – Kustra Ferenc József

...

(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap… a házépítésben.

(3 soros-zárttükrős)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban…
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.

Vajh’ alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh’ múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh’ ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?

(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben…

(3 soros-zárttükrős)
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,
Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban…
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.

(Anaforás, belső rímes)
Vajon… a maltert onnan ki lehet szedni?
Vajon… ha megtennénk, összedőlne a ház?
Vajon… a múltat semmisé lehet tenni?
Vajon… ha lehetne, megszűnne életmáz?

Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!

A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
Mégis nagyon sokan „tagadják”, pedig ez kivitelezhetetlen.

Vecsés, 2018. november 8. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában

...

Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem!
Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem.
Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta,
Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta.

Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült,
Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült.
Életemet úgy élem meg, mint mindennapi öldöklést,
És nem tudom, hogy mikor, miért rendezhetnék ünneplést?

Nem voltam bálba és orgiákban, pedig ezek vannak bőven,
Én ott csak eltévednék, mint a kiránduló az őserdőben.
Próbáltam, hogy kicsit tovább alszom, de mindez reménytelen,
Álmom eseménytelen, életem rendre eredménytelen.

Egyedül vagyok a világban, még az álmom sincs velem,
Rossz helyre születtem, itt nem is találom meg a helyem!
Éjszaka egyszer csak izzadtan felriadok és gondolkozok,
A sötétben és magányomban, izzadtan, nagyot álmodozok.

Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös csokor)
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel,
Pozán meg csak rikolt… eme segítséggel…
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel.

Olyan nagy a látvány, hogy nem látni a messzi véget,
Igy aztán nem tudjuk, hogy mi mutatja meg a véget…
Olyan nagy a látvány, hogy nem látni a messzi véget.

Itt lent a földön az életrendben szinte-talán mi sem változik,
Most is itt az árokparton két erős kutya vadul acsarkodik…
Itt lent a földön az életrendben szinte-talán mi sem változik.

Ősz van már, hűlőben az idő, levélhullás jelenleg a ’menő’,
Éjjel azért szeretjük, ha sok az égi csillag, szemünknek kellő!
Ősz van már, hűlőben az idő, levélhullás jelenleg a ’menő’.

Milliónyi csillag száll magasban felhőtlen éjjel,
Pozán meg rikolt… eme őszidallam segítséggel…
Milliónyi csillag száll magasban felhőtlen éjjel.

Mondjátok ó, csillagok, ha erre-arra mentek, akkor épp' merrefelé mentek?
A hulló, rozsdás levelek kisérőitek lesznek? Értem már, már szépítkeznek...
Mondjátok ó, csillagok, ha erre-arra mentek, akkor épp' merrefelé mentek?
*

(senrjon)
Szép is ez a sok levél...
Belőlük egy slafrok, sokat ér.
Hol találkoztok?
*

(HIQ)
Látom már!
Találkozó pont...
Őszi táj.

Vecsés, 2023. szeptember 24. – Kustra Ferenc József

...