|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékeim, már haloványak… 1. | ||||||
| Múltamban vájkálás…
A múlt, torzó árnyai köz bujkálni… Kézzelfogható tények közt vájkálni… Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni… A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még, Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még… A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr, Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör… * A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni, Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni, Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni. Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek, De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek… Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben! * A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép Színes emlékeim, arra emlékszek, szép Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép. Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot. Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet, Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet. Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás! | ||||||
| ||||||
