|
|
|
|---|---|
 |
|
| Poéta lélek… | ||||||
| (3 soros-zárttükrös)
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon, Az éjszakai felhőtlen eget bámulom… Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon. * (Leoninus csokor) Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget. A Hold olyan, mintha egy fotós tette volna föl és ma nagyon szépen tündököl. Csak nézek a sötétben és elemzem, hogy a jövőben, várhatóan mi lesz velem… A rongy életemben bízhatok... hogy változik? Vagy lesz mellé egy jobb, második? Hmm… nem is hiszek, hogy más lesz, minthogy az sem, télen majd köd lesz? Várom is, hogy sötét égbolton jelenjen meg fény, mint bizalom-szerű tünemény. * (Senrjon trió) Azonban az a helyzet Ez a vágy csak mesék részese. Lassan fáradok… * Az én szerepem folyvást Ugyanaz és éltem romhalmaz! Lassan fáradok… * Álmaimban minden szép, De ez az élethez nem elég… Belefáradok… * (Leoninus csokor) Az élet bizony nem csak egy tollvonás, de nem is egy szó aláhúzás. Ráadásul nem én irányítom, mert nekem, a sorsom az örök gardedámom. Egyet tehetek, holnap folytatom a poéta életet, abban látok életet… Vecsés, 2015. július 26. –Kustra Ferenc József- Csak úgy meditáltam… magamról, magamban írtam: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában! | ||||||
| ||||||
