|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ez, kényszerverselés? | ||||||
| Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít,
Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít! Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye, Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye. Az idő megkerget, mert mindjárt fénytelen sötét lesz, Gondolatban már búcsúzunk és egyedül nehéz lesz. Nem lóg a nyakamban kényszer-nyomor, verset írok van ötletem, De sötétben verset írni, görcsös, mint a kényszeres életem. Még kell két versszak, de ne legyen semmilyen végzetes kényszerből, Gyertyácskám még kicsit bírja, segít menekülnöm nagy kényszerből. Így akkor hálás vagyok a kis lángvetőnek, utolját nekem lobogta', Nem firkantgattam, írtam, picirike gyertyácskámnak kényszertelen hála… Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
