|
|
|
|---|---|
 |
|
| Apám… apám! | ||||||
| A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes,
Lehet, hogy gonosz eredőn’ volt élelmes? A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes. Nem bántottál engemet vagy anyámat, de nagyon beteg volt… Így aztán minden állatisággal, ösztönnel előrukkolt. Ennek lettünk mi ketten örök áldozatai, Aztán meg még az élet külön áldozatai… Szerettelek, jó volt veled, De sors mást akar teveled… Szerettelek, jó volt veled. A Te utad új feleséghez alakult, ki engem gyűlölt, mert volt két gyermeke, Ez a féltékenység aztán bosszú lett, a békességből lett nagyon is elege… Sok éjszakát átsírtam, mert hiányoztál… Én nem tettem rosszat, De nagyon is hiányoltalak, szinte mindig több utca hosszat. A feleségnek az örökségem ára kellett, harcolt is, mert azt így kapta meg, De eladtátok anyámmal, idegeneknek, örökségemtől fosztottatok meg. Ilyen volt az életem, Utálom is kellőn, de nincs más… Lassan letelik… Vecsés, 2024. június 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
