|
|
|
|---|---|
 |
|
| Amit én érzek… | ||||||
| Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…
Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék? Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… Egy Esélyt Kaptunk rég. Hagytam kárba Veszni. Harc nélkül. * Az én keblem érzése érted állt ki mindig, És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig. A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna, És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva. Az Élet Értékes, Későn vettük Észre mennyit ér. * Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni! De szerelmi csalódások tengerében minek evezni? Mondd, miért? Mond, kiért? Hát Vigyázz, Hogyan élsz, Gyorsan elmúlik. Nem lesz több esély. * Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok, Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok. Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt. A szerelem a lelkemben nyári aratás volt. Tedd, Amit Épp kívánsz, Élj szabadon. Boldog lehetsz még! * Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már. Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt, elszálltál. Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt, Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt. Minden nap este, lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik, Reggel meg együtt ébredünk, de nappal bánatban bővelkedik. Rám, Figyelj! Csak egyszer Mondom neked. Élj, szeress, míg élsz! * Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz? Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz? Én egyedül álmodok, Csak utánad vágyódok… Nem Bánod Meg biztos. Ígérem most. Szeress mindvégig Vecsés, 2015. február 2. - Szabadka, 2017. május 4. - Kustra Ferenc József- A verset én írtam, közé az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címet kaptak: „Rövid az élet”. | ||||||
| ||||||
