|
|
|
|---|---|
 |
|
| A gémeskút | ||||||
| Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros…
Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon, Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón. Úgy volt az, ahogy volt, Kinn a tanyán réges régen, Ma más ott az élet. * Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni, Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni… Majd, mint gyenge kisfiúnak, hogyan kell a vödröt felhúzni! Gémeskút helyett már, A víz, vezetéken folyik, Embert csak úgy itat. * Azt az ízletes vizet az óta sem feledem, Most is szívesen innám… tudom, jobb ha, felejtem… És bizony, minden tanyán így volt, visszaemlékszem. Az íze egész más, Tán még a színe se olyan, De inni mégis kell! * A betyárvilágban a nép védte a saját fajtáját, Gémmel és vödörrel üzente meg a buját és baját. Ha zsandárok keveredtek oda, azt is jelezték, Betyárok megpucoltak... Segítséget, nem feledték. Szomszédok, ha baj van, Telefonon hívnak: gyere! Segítség perce ez. * Kútágasok egészséges fából voltak, Azok ottan, le, sohasem, nem szakadtak. Nehéz favödör rendesen ki volt egyensúlyozva, Se le, sem fölfelé nem szakadt le az ember karja. Ember keze gépet, Nem földi szépséget, kezel. Így lesz természetőr. * A kút mellett mindenhol volt egy méretes itatóvályú, Ebből itatták az állatokat... biz' nem másodosztályú. Hajnalpirkadatkor, már valaki ment is vizet húzni, Tudták, hogy az állatokat nem lehet kiszomjaztatni. Ennyi a gép, hiszed? Állatoknak önitató Szolgálja a vizet. * A nyári hőségben vályút, többször is „meghúzták”, De a kútágas, nem nyikorgott, mikor felhúzták. Tudta dolgát, gazdák állatot vele itatták. S talán a házak se Oly’ szép takarosak, mint rég, Technika romba dönt... * Az óta volt, hogy jártam régi, ismert tanya felé, Szemem a régi kedves helyet, oly’ kevéssé lelé. Volt, ahol a ház már csak, egy kis romhalmaz volt… És volt, ahol a gémeskútnak nyoma nem volt. De a tiszteletet Nem ölheti meg masina Ez így van jól, ma is. * Modern világban már hagyják elveszni, mint azt, ami régi… Én azért emlékezek... jó egy kicsit visszaemlékezni... Vecsés, 2011. június 29. – Mórahalom, 2018. január 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A HIAQ csokor címe: ”Modern tanya”. | ||||||
| ||||||
