|
|
|
|---|---|
 |
|
| Őszi levélnyoszolya | ||||||
| Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már? Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent, Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent! Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent. A közelgő tél… elő dísze A növények szép őszi színe… A közelgő tél, elő dísze. Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs, Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs… Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik, Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik. Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat, Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat... Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat. Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben. | ||||||
| ||||||
